| BEVEZETŐ
Az ember lépten-nyomon szépséggel és áldásokkal találkozik, melyeket Isten teremtett a számára, s ezek mély nyomot hagynak a szívében. Ilyen áldás például a tiszta levegő, amit belélegzünk, a szebbnél szebb tájak, melyek oly különbözőek lehetnek, az állatvilág páratlan szépsége, a pompás növények, virágok. Van azonban valami, amit tudnunk kell mindarról, ami szép ebben a világban, egy nagyon fontos dolog. Urunk szavaival szólva:
„...Az evilági élet csupán csalóka holmi.” (Korán, 3:185)
Ez a világ félrevezető, mégpedig azért, mert múlandó, mert egy napon bizonyosan vége lesz. „Aki megteremtette a halált és az életet, hogy próbára tegyen benneteket, ki munkálkodik a legjobban? Ő a hatalmas és a megbocsátó...” AKorán ezzel az ájával emlékeztet arra, hogy Isten, azért teremtette meg a Földet és ennek a világnak az áldásait, hogy próbára tegye az embereket, melyikük tanúsít szép viselkedést. Az ember csak nagyon kevés ideig ma-rad ezen a Földön, és csupán korlátozott mértékben részesülhet ennek a világnak az áldásaiból. Az ember igazi élete a túlvilági élet. Isten, a Koránban ekképpen adta hírül, hogy a túlvilág az „igazi élet”:
,, Az evilági élet csak mulatozás és játék. A túlvilági lakhely az [örök] élet! Bárcsak tudnák!” (Korán, 29:64)
Ezért aztán félrevezeti magát az ember, ha céljául nagyon rövid evilági életét teszi meg és az evilági dolgok megszerzésén fáradozik. Isten, emlékeztet minket a Korán ájáiban arra, hogy mindaz, amit ebben az életben megszerezhetünk, múlandó és értéktelen. Isten, emlékeztette és intette az embereket arra, hogy amit ezen a világon meg lehet szerezni, az múlandó és értéktelen:
,, ...Ők az evilági [élet] forgandó javai után kapkodnak és azt mondják: ’Megbocsátás adatik nékünk.’ És hogyha hasonló forgandó javak kínálkoznak nekik, akkor azok után [is] kapkodnak. Vajon nem köttetett velük az Írás szerződése, hogy ne mondjanak Allahról mást, mint az Igazságot? Holott tanulmányozták azt, ami [az Írásban] van. A túlvilági lakhely jobb azoknak, akik istenfélők. Vajon nem éltek az eszetekkel?” (Korán, 7:169)
Mohamed próféta (Isten áldása és béke legyen vele) ekképpen világított rá egyik mondásában a különbségre, ami a Paradicsom és e között a világ között van:
Abu Huraira (Isten áldása rá) azt mesélte: „A Prófé t a, béke legyen vele, azt mondta: ’Egy íjhossznyi hely a Paradicsomban jobb, mint bármi, amire a Nap felkel vagy lenyugszik (vagyis bárminél, ami ezen a világon van).’” (Buhari, Bed’ü’l-Halk 8, Tefsir, Vaki’a; Müslim, Cennet 6, (2826); Tirmizi, Cennet I, (2525).) „Egy akkora hely a Kertben, mint bármelyikőtök nyila vagy ostora jobb, mint ez a Föld és minden, ami benne van…” (Hz. Anasztól való az idézet.)
Ahogyan Mohamed próféta (Isten áldása és béke legyen vele) hírül adta, az evilági áldások csupán szerény példái a Paradicsombélieknek. Bármilyen szépnek, vonzónak és tartósnak tűnnek is az evilági élet ajándékai, az embernek soha nem szabad elfelejtenie azt a fontos igazságot, mely ezek mögött rejtőzik, vagyis múlandóságukat. Tudnunk kell, hogy az evilág hamis díszeinek szeretete, mely félrevezető, ezen a világon is és a következő világon is a szomorúság forrása lesz, és minden pillanatot ennek megfelelően kell eltöltenünk.
Isten, ígéretet tett arra, hogy ezen világon is és a következő világban is „szép élete” lesz annak, aki az igazi, a túlvilági életért tesz erőfeszítéseket. (Korán, 16:97) Ellenkező esetben pedig „a megélhetése szűkös lesz”.
,, Aki azonban elfordul az intésemtől, annak a megélhetése szűkös lesz, és a Feltámadás Napján vakon fogjuk őt feltámasztani.” (Korán, 20:124)
A hívők tudatában vannak ennek az igazságnak, mely megtalálható a Koránban. Tudják, hogy minden pillanat, amit megélnek, minden, amivel ebben az életben találkoznak, próbatételeik részét képezik. Ezért nem kötődnek szenvedélyesen ennek a világnak az áldásaihoz, hanem egész életükben úgy élnek, hogy elnyerhessék a megígért Paradicsomi lakhelyet. Céljuk az, hogy Isten tetszését elnyerjék, ezt a világot pedig csupán annyira becsülik, amennyire muszáj. Ezért életük szépen telik, és szívük is nyugodt, kiegyensúlyozott. Azok pedig, akik nem tudják ezeket az igazságokat, vagy tudják, de inkább úgy tesznek, mintha észre sem vennék, mohóságuk miatt többnyire szomorúak és boldogtalanok.
Ez a könyv olyan példákat említ, amelyekkel nap mint nap bárhol találkozhatunk. A felesleges szomorúságokról és kellemetlenségekről szól, amelyek azokat sújtják, akik hagyják, hogy félrevezesse őket ennek a világnak a hamissága, s emellett bemutatja, hogyan lehet mindettől megszabadulni. Beszél a hívők kiegyensúlyozott életéről, akik az igazi életért, a túlvilági életért munkálkodnak. Ez a könyv arra hívja az embereket, ami „jobb és maradandóbb”. Egy Istennek tetsző életre, amelyről Isten azt mondja:
„Bármi is adatott néktek, az [csupán] az evilági élet élvezete és sallangja. Ami Allahnál van, az jobb és maradandóbb! Vajon nem éltek az eszetekkel?” (Korán, 28:60)
|
